Annyi mindent történik, amit szeretne az ember leírni, például képzeljétek, hazaköltöztem Londonból, de mi van akkor, ha azt akarom, hogy valaki ne tudjon valamiről, ha nem az egész világgal akarom megosztani örömömet-bánatomat, hanem csak egy szeletével, ha pl. nem akarom, hogy a főnököm tudja, hogy új munkahelyet keresek, vagy nem akarom, hogy egy barátom a webről értesüljön róla, hogy megbántott... Nehéz, mit írjon le az ember és mit ne? Azt hiszem, könnyű annak, akinek nincsenek titkai, én is erre törekszem, de azért lépten nyomon csak akad valami, amit nem írnék ki magamra és rohannék vele végig a Váci utcán, mégis jó lenne leírni, jó lenne beszélni róla.
Lehet, hogy ezt hívják paranoiának? Mert valójában mindennek megvan a módja, mindent le lehet kommunikálni körmönfontan, úgy hogy mindenkinek jó legyen, lehet neveket nem említeni, lehet azt mondani, hogy "képzeljétek, egy barátom munkát keres, ha valaki tud valamit, szóljon pls", de akkor megette a fene az egészet. Lehetne például urdu nyelven írni, de akkor ki olvasná el? Pl. az az egy urdu anyanyelvű munkatársam, aki hetente egyszer fürdik én meg épp kiordítom magamból, hogy "büdös van!"...
Kár, hogy nincsenek urdu kollégáim, de jó, hogy voltak, és nem voltak büdösek.
Köszi, hogy elolvastad idáig, valószínűleg ismersz, és tudod, hogy ha jól érzem magam, akkor filozófálok, még akkor is ha ennek semmi értelme. 
Ma kaptam egy sms-t kaptam az egyik barátomtól, melyben tudatta, hogy gyakorlatilag lebénult, kész, nem tud mozogni, és hogy segítsünk neki valahogy. Valaki szerzett egy természetgyógyászt, aki megvizsgálta, és kiderítette, hogy vese probléma. Kicsit jobban lett, beszéltünk is, megbeszéltünk, hogy egy másik barátommal meglátogatjuk, aki AFT-zik (hirtelen talált link: http://www.napraforgostudio.hu/aft.html ), és majd beszélnek.
Pár óra múlva telefonált, hogy nem lehetne-e, hogy korábban megyünk, ebből újra kiderült, hogy baj van. Nem értettem, komolynak tűnt a probléma, és mégsem a mentők volt az első ötlet, persze annak idején, mikor nekem volt rossz, én sem hívtam mentőket, kellett valaki, aki eldönti helyettem, és jó volt, hogy volt valaki, aki eldöntötte, így történt most is, telefonáltunk nekik, ahol szívélyesen tájékoztattak, hogy ez másmilyen ügy, és adtak további telefonszámokat. A megoldást már a következő telefonszám hozta, kiment az ügyelet, injekció, izomlazítók, legalább túléli az éjszakát. Rossz, ha az ember szenved és nincs mellette senki, aki segíteni tudna. Hearing continues. Good night.
