Ma olyan jo napom volt. Mindenfele dolog tortent, es olyankor jo, ha tortennek dolgok. Voltam kicsit boldog, voltam kicsit beletorodo, voltam ehes, voltam tele is, meg szomoru is a vegen, sot kacagtam is ugy nagyon, szinte csapkodtam az asztalt.
Szombaton jottunk vissza Angliaba, meg szerencse, hogy nem kellett egybol dolgozni, volt egy kis piheno az unnepi vigalom utan, olyan nehezen hagytam most magam mogott az otthoni eletem. Eppen kezdett nagyon edes lenni, es nagyon keseru is, talan ilyenkor a legjobb az is.
Erdekes, hogy ennyi ev utan sem ismerem pontosan, hogy mi tortenik velem. Persze, tudom, hogy ez nem egyszeru, nem en vagyok az egyetlen, aki ezzel sziv, megis, latszolag olyan egyszerunek tunik, hiszen annyi minden kiszamithato, es vegtere is, csak magammal vagyok 24 orat... na igen, ez nem igaz... azert szerencse, hogy vannak formulak, amire tamaszkodhat az ember. Maskor egyanezek a formulak, eloiteletek vagjak el az embert a valtozastol. Van ennek az egesznek valami ertelme? Van ez a cucc, nevezzuk eletnek, amit hozzavagnak az emberhez mindenfele hasznalati utasitas nelkul, aztan csak kiserletezgess, hogy hogyan jo neked, hogyan jo masoknak, jobb esetben torekszunk valami jora, rosszabb esetben semmire, a vegen pedig ott a bizonytalansag, varjuk a visszajelzest, csak barmi jelet, hogy jol csinaltuk. De olyan csak ritkan jon.
Hiaba tudom, hogy nem szamit A vagy B-e a dontes, az eredmeny meg nem is ennek a fuggvenye, a lenyeg meg nem is letezik, megsem egyszeru. Pedig meg tetje sincs, es megis. Pokolba az egesszel, kimulattam magam ezzel a kusza gondolatmenettel.
A magany, mint szemelyisegformalo tenyezo, mekkora tema.... Remelem, senki sem fogja ezt a kusza hulyeseget elolvasni.
