nothing about the world

Epp most erkeztem haza. Hazafele a metro megallt az allomas elott, aztan egy hatalmas zaj, tavoli morajlas, majd mintha vizzubogas lett volna. Na, gondoltam magamban, rank szakadt a Temze, mindjart bemondja a vezeto, hogy viszont latasra a kovetkezo eletben, ugyis mindegy alapon. Londonban sosem tudhatja az ember, mi lesz a kovetkezo lepes. Aztan korulneztem hatizsakos alakokat lesve, de azok sem voltak. Aztan semmi. Mentunk tovabb. Aztan az allomason mar folyamatosan szolitottak fel mindenkit, hogy maradektalanul es surgosen legyen szives most azonnal elhagyni az allomast. Szepen kiszaladtunk, aztan en fel egy buszra, a tuzoltok meg be a kepbe. Elkepzelesem nincs, hogy mi tortent. A buszrol mar csak a rendorok szirenazasat hallottam. Talan holnap a hirekben.

Bemutatom uj elettarsamat az alabbiakban. A neve Dell inspiron 1501, joszivu (AMD MK-36), csendes, kielegito emlekezotehetseggel (512M), kivallo allokepesseggel (lithium aksi, 3,5 ora) bir. Szerelem volt elso latasra, bar sokaig csak kerulgettuk egymast, bekovetkezett az elkerulhetetlen, folyo ev februar elsejen hatarozatlan idore osszekotottuk eletunk. This is the beginning of a beautiful friendship.

source: Nemi

Must have szabadnap, nem volt munka, hazajottem. Jol is esik egy kis pihenes, elegge sok volt mostanaban.

Londonban esik a ho! Ma reggel arra ebredtunk, hogy megmaradt a kocsik tetejen, az utcan, az aszfalton. Most indulok dolgozni, kemeny lesz ez a mai nap. Nem baj. Boldog karacsonyt!

Aludtam ma delutan, tegnap sokaig fentvoltam, ma szabadnapom volt. Almodtam is, epp eskuvon voltam, a sajatomon. Egy baratommal beszelgettunk, sok reszletre nem emlekszem, de erdekes erzes volt. Aztan mindenki elment, egyedul lettem, valamit pakolasztam az asztalokon, aztan felebredtem.

Megvolt az elso kozlekedesi balesetem Angliaban. Otthon sem volt meg, ha jobban meggondolom. Keresztezodes, alsobb rendu utrol kanyarodtam volna, elotte meg elsobbseget adtam, hatulrol meg melemszaguldott egy masik kocsi. Tok duhos lettem, anyagi felelosseggel tartozom a ram bizott kocsikert 3000 fontos access-szel, vadi uj fekete Astra, mondjuk nem az en hibam volt, de hat ki tudja. Szoval kipattanok a kocsibol, masikbol egy anyuka is a 6-8 eves forma gyerek mellol. Kettonk kozul o volt megijedve, gyors pillantast vetettem ra, aztan a lokharitora, egyetlen karcolas sem volt rajta, anyuka rendszamtablaja 6 fele tort, de hat ugye ez ilyen. Mondom neki:
- I think, it's OK.
- Are you sure?
Bolintottam, vissza a kocsiba, elszaguldottam. Anya is.

A szilveszteremrol meg nem is meseltem. Sarmellekrol indult volna a gepem december 30-an, de oriasi volt a kod, izgultunk meg minden, de aztan eljott az beszallas pillanata, de a beszallas pillanata utan 5 perccel mar be jelentettek, hogy gep cancelled a kod miatt, csokolom. Ott allt mindenki, hogy most mi van, aztan felbojdultunk mint a hangyak, megis masnap reggel kezdenem kellett a munkahelyemen. Sokan visszakertek a penzt, sokan probaltak atrakatni masik idoppontra, de valami heteket kellett volna varni a kovetkezo szabad helyre, szoval nem volt trivialis. Aztan dontottunk. Tunk, mert lefele menet megismerkedtem egy sraccal, sorbaallas kozben pedig egy lanyt is bevettunk az ad hoc verbuvalt bandaba. Irany Pozsony, masnap delutan onnan van egy gep, ami elvisz Londonba. Mire kialltuk, elinteztuk (Bekialltottak, hogy van 6 jegy ma delutanra innen, mar dobta is 15 ember az utlevelet), elfogyott a hely a fizetos buszra, ami Pozsonyba visz. Vegul szo szot kovetett, kaptunk egy kulon taxit, direkt harmunknak. Elbeszelgettunk, estere meg is erkeztunk. Szallas nincs, mert nem lehet, es ne is almodjunk ilyet szilveszter elott. Aztan korbementunk, megis talatunk, raadasul olcsot is, ugyhogy 3-an voltunk egy szobaban. Gyors kipakolas, aztan busszal a citybe. Kellemes ido volt, beultunk egy csomo helyre koronavasarlas utan, vegul egy rock klubban hajnalig buliztunk, nem is akarhogy. Ejfelkor pl. (meg nem szilveszter volt) villanyok le, Rammstein - Du hast, hozza felgyujtottak a barpultot, oriasi langok, emberek egymas nyakaban, oriasi hangulat volt. Hajnalban aludtunk el, masnap oriasi kod, ami delutanra csak rosszabb lett, de aztan megis eljutottunk Londonba. Este 9-kor ertem haza szilveszterkor.

Ezt a viccet most kaptam:

Kisfiú az ezredesnek:
- Apaaaaa, hadd lássam az elefántokat vonulni!!!
- Nem lehet kisfiam, az elefántok alszanak éjszaka.
- De apaaaaaaa, hadd lássam az elefántokat vonulniiiii!
- Nem lehet kisfiam, az elefántoknak is szükségük van alvásra éjszaka.
- De apaaaaaaaaaaaa, látni akarom az elefántokat vonulni!!
- Na jó kisfiam, rendben, de most utoljára.

OSZTAG, VEGYI RIADÓ!

Take care, friends!

Igaz, kicsusztam mar a 8 napbol, de azert boldog uj evet kivanok mindenkinek, akinek eddig nem.

Tegnap magyar buliban voltam, egesz kellemes volt, megismerkedtem sok jo emberrel. Wiwen hivtak meg a Londoni bulis lanyok, ketten szerveztek. Sok magyar volt es legelabb ugyanannyi indiai is. Elbeszelgettem az egyik kozepkoru indiaival nehany sor utan, ez is kellemes erzes volt. Sokat viccelodtunk. Volt tanci-tanci is, eleg bena zene volt, illetve bejott, akinek bejott, de en nem olyan vagyok. Egykor lett vege a banzajnak, onnan 2,5 ora volt hazajutni 2 busszal, a hazaut alatt kb 16-szor elaludtam, es egy vagyam volt csak: hanyni.
A belvarosban meg beugrottam egy McDonaldsba, kicsit korabban egy kulvarosi torok-pakisztani sutodebe. Aztan ujra elaludtam a kovetkezo buszon. Hajnalban vidaman aludtam el, es delben derusen ebredtem.

Azt hittem, sorozatgyilkosok csak a filmekben vannak. Nem. Ipswichben most van egy, mar az otodik aldozatot talaltak meg a napokban. Durva, mik vannak.

Mar csak 7 nap, es megyek haza, azaz meg 6 munkanap, 7 csoki az adventi naptarbol, 6 sudoku hazafele a vonaton, 6 ebed, 6 vacsora, 6 kihagyott reggeli kave, es 6 tea helyette. See u soon.

Nagy a hajtas most, egesz nap munka van, ami jo, mert pl. penzt lehet keresni, viszont nem nagyon van megallas. Az ebedidot viszont szigoruan...

Ma este feltoltottem az oyster kartyamat (berlet buszra, metrora a 2-3-as zonaban), meg szerencse, hogy ellenorzes volt a metroban, teljesen kiment a fejembol, holnap reggel eleg rosszul jartam volna. A sarki fuszeresnel vettem egy kis szolot es banant, tiszta csaladi idill volt, ahogy beleptem a pakkokkal az ajton.

A karacsony szep, mar minden ki van vilagitva. Nemsokara megyek haza. Mar csak 7 nap. Jo ejszakat!

Biztosan ismered azt az erzest, mikor atveszi a feszultseg az iranyitast, legszivesen paros labbal zuhannal bele valaki arcaba, vagy okollel vesned ki a betont. Az okosabbja megelozi a bajt, meg mielott elojonnek a tunetek, es idonkent elmegy egy koncertre. Valami erosre. Idonkent bizony el kell menni. En meg nem mentem. Potszer gyanant elo tud kerulni valami zuzos zene az mp3 lejatszobol, de abbol se minden, nem csuszott ez se, az se, nekem vegul nemi Nirvana hozott enyhulest, de meg mindig nem az igazi.

Tanulsag: az embernek idonkent koncertre...
Es meg egyszer egyutt: ...

Jo sokaig fent voltunk tegnap, hajnali 3-kor mosogattam el. Kellemes nap volt, sokat pihentem, ha nem lennek beteg, tiszta holiday feelingem lett volna. Delutan elmentem csodaszert venni kohogesre, megfazasra, talaltam is egyet, pocsek ize van, de hasznosnak tunik.

Beszeltem a fonokommel is, mar szeretnek menni dolgozni, de azert tokeletesen meg nem erzem magam. Ram bizta, azt mondta, ha reggel ugy dontok, hogy boldogsag van, akkor csak nosza induljak, de nem lesz tul suru nap, akar otthon is maradhatok. No worries, igy szokta kimagyarazni.